• Gajdács Pál, evangélikus lelkész, író (1847-1929). Békéscsabán született 1847-ben. Alsóbb iskoláit szülővárosában végezte, gimnáziumi éveit Békéscsabán, Szarvason és Selmecbányán tö1tötte. l867-tő1 teológiát tanult Pozsonyban. Ebben az időben jelent meg első verse a Jókai á1tal szerkesztett Üstökösben. A berlini és a hallei egyetemen folytatott tanulmányait követően 1872-ben került Szarvasra segédlelkésznek. l878 szeptemberétől a békéscsabai polgári leányiskolában, 1881-től a szarvasi főiskolán tanított. 1882 februárjában innen hívták lelkésznek Tótkomlósra. Itt megalapította az Otthon Qlvasókört. Mikszáth Kálmán egyik legjobb barátja volt. Barátságuk régi keletű. Diákkorukban Selmecen kezdődött és végigkísérte egész életútjukat. Gyakran váltottak levelet, olykor személyesen is találkoztak.
• Dr. Gyivicsán Anna, egyetemi tanár (Tótkomlós, 1940.) A Magyarországi Szlovákok Kutatóintézete tudományos tanácsadója, ELTE BTK Balti és Szláv Filológiai Intézet. Tudományos fokozatok: egyetemi doktorátus, a néprajztudomány kandidátusa, a nyelvtudomány habilitált doktora. Kutatási területe: a népi, az egyházi és a magas kultúra összefüggései a szlovák és a magyarországi szlovák kultúra területén, többségi és kisebbségi kultúrák kölcsönhatása, nyelv és kultúra viszonya, a két-, ill. a többkultúrájúság. Tótkomlós díszpolgára.
• Gyurkovics Zsuzsanna (Tótkomlós, 1929. márc. 9.): színésznő. A SzAk elvégzése után, 1951-ben a győri Kisfaludy, 1954-ben a Nemzeti, 1958-ban a Madách Színház tagja lett. 1961–1965. között az NDK-ban élt, utána újra a Madách Színházhoz, majd 1966-ban a Vidám Színpadhoz szerződött, melynek 1989-ig volt a tagja. 1972–1976 között Győrben vendégszerepelt. Kezdetben főleg gyermek- és naivaszerepekben, később zenés darabokban, operettekben játszott. Jászai Mari-díjas (1975). F.Sz. Nyilas Misi (Móricz Zs.: Légy jó mindhalálig); Edit Piaf (Scserbakov: Nem bánok semmit sem); Zsófi (Füst M.: Margit kisasszony); Marlene (Poiret: Kellemes húsvéti ünnepeket). Tótkomlós díszpolgára.
• Jankó János (1833-1896) festő és rajzoló, Tótkomlóson született. Tipikus és közkedvelt karikatúra-figurái (Sanyarú Vendel, Tojás Dániel, Seiffensteiner Salamon stb.) főként a Borsszem Jankóban jelentek meg. Rajzainak számát mintegy 70000-re becsülik. Nevét viseli a tótkomlósi gimnázium.
• Dr. Maliga Pál (Tótkomlós, 1913. máj. 10. – Budapest, 1987. febr. 16.): kertészmérnök, gyümölcsnemesítő, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa (1952). Kertészeti tanulmányait 1936-ban a Kertészeti Tanintézetben fejezte be. Később elvégezte a Felsőbb Szőlő és Borgazdasági Tanfolyamot, majd a műegyetem mezőgazdasági karán szerzett oklevelet. 1946-ban doktorált az Agrártudományi Egyetemen. A Gyümölcstermelők Országos Egyesületének Zala megyei intézője, majd a Bajai Kertészképző Isk. tanára, 1939-től a Kertészeti Egyetem jogelődjei gyümölcstermesztési tanszékének oktatója. 1956-tól nyugdíjba vonulásáig a Kertészeti Kutató Intézetben folytatta országhatárunkon túl is ismert kutató-nemesítő munkáját. Az üzemi meggytermesztés kialakításának lehetőségeit kutatta és megoldásként új meggyfajtákat nemesített. Országosan elismert fajtái – Meteor, Favorit, Korai Pipacs meggy, Érdi jubileumi és Érdi bőtermő – közül az utóbbival világhírnévre tett szert. Ma a meggyeseink több mint egyharmada Érdi bőtermő. Munkásságát Entz Ferenc-emlékéremmel és a Kertészeti Egyetem tudományos doktora címmel ismerték el. – Főbb művei: Gyümölcstermesztés 2. (Okályi Ivánnal, Bp., 1956); Cseresznye- és meggytermesztés (Mohácsy Mátyással, Bp., 1956); A gyümölcsfák metszésének kézikönyve (Mohácsy Mátyással, Gyúró Pállal, Bp., 1968).
• id. Rubik Ernő gépészmérnök, repülőgéptervező-mérnök (Pöstyén, 1910. november 27. – 1997. február 13.) Édesapja uradalmi írnok volt, aki 1915-ben, katonai szolgálatban eltűnt az orosz fronton, hátrahagyva feleségét három kicsi gyermekkel. Édesanyja ezután varrásmunkákkal kereste kenyerüket Szentesen, Orosházán, Tótkomlóson. Családja csak nagy nehézségek árán tudta taníttatni. 1921-ben, mint jól tanuló hadiárva, pályázat útján a váci Szilágyi Dezső Hadiárva Intézetbe került. 1929-ben a váci kegyesrendi katolikus gimnáziumban kiemelkedő eredménnyel érettségi vizsgát tett, és a Népjóléti Minisztérium támogatásával beiratkozott a Műegyetem Gépészmérnöki Karára. Kossuth-díjas, a legismertebb magyar repülőgéptervező-mérnök, a Magyar Közlekedési Közművelődésért Alapítvány tiszteletbeli elnöke. A polgári repülés, ezen belül elsősorban a sportrepülés egyik legnagyobb magyar konstruktőre volt. A hazai gyártású kiképző vitorlázó repülőgépek talán legismertebb típusa az általa tervezett Vöcsök és az azt követő Tücsök. Teljesítményrepüléshez készült a Pilis, amely a távrepülések mellett vontatásra is alkalmas volt. A Cimbora volt az első, kétkormányos iskola-repülőgép, ettől kezdve vált lehetővé az oktatóval történő kiképzés. A Kevély, igen jó teljesítmény-repülőgép volt, amely a felhőrepülésekre való alkalmasságával tűnt ki. Összesen több mint harminc gépe közül mindmáig repül a Góbé, az első, csak fémből készült magyar iskolagép. Állandó alkotó munkája mellett a társadalmi szakegyesületek munkájának is tevékeny résztvevője. A Magyar Aero Szövetség, majd a Magyar Repülő Szövetség, a Gépipari Tudományos Egyesület, a Magyar Mérnökakadémia, a Magyar Közlekedési- és a szolnoki Repüléstörténeti Múzeum Alapítványok vezetőségi tagjaként tevékenykedett. 1957-ben a Nemzetközi Repülő Szövetségtől „Paul Tissandier” diplomát kapott és itthon Bánky Donát-emlékérmet. A Sportérdemérem Arany fokozatával tüntették ki 1980-ban, majd 80. születésnapján, 1990-ben a Magyar Köztársaság Zászlórendjét kapta, életműve elismeréséül.
• Tomka Judit népművész, színjátszókör-vezető (1887-1968). Tomka Judit Tótkomlós kiemelkedő népművésze, a tótkomlósi amatőr színjátszás szervezője volt. 137 darabot tanított be, sokszor maga is szerepelt. A Szlovák Tájházban látható berendezett emlékszobája.
• Wallaszky Pál (Bagyán, 1742. jan. 29. – Jolsva, 1824. szept. 29.): irodalomtörténeti és egyháztörténeti író. Tanulmányait 1753- tól Selmecbányán, 1756-tól Rimaszombatban, 1757 – 67-ben Pozsonyban végezte. Közben 1761 – 63-ban – nevelő volt. 1767-69-ben németországi egyetemeken tanult (Lipcse, Halle, Wittenberg, Berlin). Tanulmányútja során Rotarides Mihály magyar irodalomtörténeti anyagának kiegészítésén dolgozott. Hazatérése után 1769-től tótkomlósi, 1780- tól cinkotai, 1783-tól jolsvai ev. lelkész és gömöri esperes. Az első rendszeres magyar irodalomtörténet írója. Latin nyelvű egyházi műveket és szlovák prédikációkat is közreadott. – Főbb művei: Conspectus rei publicae literariae in Hungaria… (Posonii, 1785. 2. bővített és javított kiadás Buda, 1808). – Irodalom: Zsilinszky Mihály: Wallaszky Pál élete (Bp., 1910).
• Ifj. Závada Pál, Kossuth-díjas író, újságíró, szociológus. Tanulmányait Tótkomlóson (1961–1969), a szegedi Radnóti Miklós Gimnáziumban (1969–1973), a pécsi Közgazdaságtudományi Egyetemen (1974–1978) és az Eötvös Loránd Tudományegyetem szociológia szakán Budapesten (1980–1982) végezte. Dolgozott a Janus Pannonius Tudományegyetemen (tanársegéd 1978–1982), az MTA Szociológiai Kutatóintézetében (tud. segédmunkatárs 1982–1993), jelenleg a Holmi folyóirat szerkesztője. Első könyve, a Kulákprés című szociográfia 1986-ban jelent meg. 1996-ban jelent meg novelláskötete, a Mielőtt elsötétül. Jadviga párnája című nagyregényét egy évvel később adta ki. Díjai: Művészeti Alap Irodalmi Díja (1994), Szinnyei Júlia-emlékdíj (1997), Év Könyve Jutalom (1998), Déry Tibor-jutalom (1998), József Attila-díj (1998), Krúdy Gyula-díj (1999), Márai Sándor-díj (2000), Prima Primissima-díj (2004), Győri Könyvszalon Alkotói Díja (2004), Palládium-díj (2005), Kossuth-díj (2005). Tótkomlós díszpolgára.

Tótkomlós múltbéli jeles személyiségei

• Adamkovics János, tanító (1885-1965)
• Boldoczki János, politikus (1912-1988)
• Bolmányi Ferenc, festőművész (1904-1990)
• Gajdács Pál, evangélikus lelkész, író (1847-1929)
• Domanovszky Endre, akadémikus, filozófus (1817-1895)
• Franciszty András, pedagógus, zeneszerző és karnagy (1915-1985)
• Horváth Sámuel, evangélikus lelkész (1812- 1893)
• Hrivnák Pál, műkedvelő (1908-1979)
• Jankó János, rajzoló- és festőművész (1833-1896)
• Klaukó Mátyás, politikus (1923-1983)
• Kovács János, mezőgazdasági közéleti ember (1897-1961)
• Lehoczky Mihály, közéleti ember, községi bíró (1871-1919)
• Dr. Maliga Pál, gyümölcsnemesítő (1913-1987)
• Szokolay Pál, tanító (1863-1945)
• Tomka Judit, népművész, színjátszókör-vezető (1887-1968)
• Wallaszky Pál, evangélikus lelkész, irodalomtörténész (1742-1824)

A város elhunyt kitűntetett polgárai

• Acsai Pál, mezőgazdasági szakember, Pro Urbe-díj
• Adamkovics Ágost, tanár, Pro Urbe-díj
• Dr. Acsai Pál, gyermekgyógyász, Pro Urbe-díj
• Dr. Antal Mihály, szakorvos, Pro Urbe-díj
• Gyekiczki János, lelkész, Pro Urbe-díj
• Herczegfalvi Lászlóné zenetanár, Pro Urbe-díj
• Kozmér Lajosné, pedagógus, Pro Urbe-díj
• Lehoczki Istvánné, pedagógus, Pro Urbe-díj
• Lugosi Mátyás, tanár, történetíró, Pro Urbe-díj
• Medovarszky Györgyné, tanár, a néptánc együttes alapítója, Pro Urbe-díj
• Szokolay Sándor, festő-fafaragó, Pro Urbe-díj
• Tejsi Mihály, közművelődési szakember, Pro Urbe-díj
• Dr. Tóth Mátyás, Tótkomlósiak Baráti Körének alapítója, Tótkomlós díszpolgára

Mai neves személyiségek

• Antal György, (Juraj Dolnozemský), szlovák író, Pro Urbe-díj
• Dr. Gyivicsán Anna, egyetemi tanár, Tótkomlós díszpolgára
• Gyivicsan Mihály, tanár, író
• Gyurkovics Zsuzsanna, Jászai Mari-díjas színművésznő, Tótkomlós díszpolgára
• Jambrich Mihály, közéleti személy, Pro Urbe-díj
• Juhász Pál, ny. polgármester, Pro Urbe-díj
• Laukó Pálné, tanárnő, Pro Urbe-díj
• Dr. Magyar Béla, orvos, Pro Urbe-díj
• Motyovszkiné Udvaros Ida, pedagógus, Pro Urbe-díj
• Szincsok György, pedagógus, író, Pro Urbe-díj
• Szokolay Dongó Balázs, népzenész
• Tetljak Péter (Peter Noel), író
• Ifj. Závada Pál, Kossuth-díjas író, Tótkomlós díszpolgára