Szlovák Tájház (Széchenyi u. 11.)

Védett műemlék és az ország első nemzetiségi tájháza, mely 1972. április 4-én nyílt meg. Az egykori, nagy múltú háziipari szövetkezet épülete mellett található. A házat 1886-ban építették vályogból, és nádfedeles tetejű lakóházként szolgált. Falait régi színes virág motívumú festés díszíti. A nyitott kéményes konyhában hagyományos fazekas edények, korabeli használati tárgyak vannak felsorakoztatva. Az első szobát a díszes párnákkal vetett mennyezetes ágy, a sarokpad, az igényesen szőtt hímzett törölközők díszítik. A hátsó szoba Tomka Judit berendezett emlékszobája, aki kiemelkedő népművész, az amatőr színjátszás megteremtője volt Tótkomlóson. 137 színdarabot tanított be, néhányban maga is szerepelt. A falakon függő képeket ő maga festette. Az oklevelei, képei mellett a szoba különlegessége a díszes óra, amelyet a 100. színdarab bemutatásáért Horthy Miklós adományozott számára. Itt tekinthető meg a világhírűvé vált tótkomlósi házipari szövetkezet által gyártott néhány szőttes, melyeket helyi, hagyományos motívumokból szőttek. A szőttesek helyi készítése megszűnt, azonban egy csorvási vállalkozó megvásárolta a licencet és tovább alkalmazza az egyedi mintákat munkáiban. Szintén híresek voltak a tótkomlósi szűcsök, az ő keze munkájuk a kiállított suba és ködmön sorozat. Az udvar érdekessége a fatalpú vesszőből font hambár, amely gabonatárolóként szolgált. A gémeskút a mai napig az eredeti helyén áll, amelynek környezetében gyógynövények illatoznak.

---

Kitérő: Tótkomlósi Malom, törpemandulás

A tótkomlósi liszt a mai napig híres, elismert minőségű, amely a környéken termett búzából készül, és exportra is szállítanak belőle. Az itt gyártott liszt 1933-ban a chicagoi világkiállításon aranyérmes lett. melynek védelembe helyezése folyamatban van, hisz ez a növény ritkaság ebben a flórában.

---

Jankó János szülőháza (Jankó J. u. 1.)

Jankó János a magyar szatirikus politikai karikatúra megteremtője 1833-1896 között élt. Ez alatt hatvanezer rajz került ki ceruzái alól. Legsikeresebb művei: a Bolond Miska, Borsszem Jankó, Bolond Istók élclapokban láttak napvilágot. Festményei: a Búsuló betyár, a Parasztmulatság, a Lóvásár többek között a Nemzeti Galériában és Szépművészeti Múzeumban vannak. A régi papír tízforintoson az ő rajza található. A helyi magyar iskola és gimnázium az ő nevét vette fel és viseli. Az iskola Jankó János születésének évfordulója alkalmából évente országos karikatúra pályázatot ír ki, egyre nagyobb sikerrel, a nevezett művekből pedig kiállítást rendeznek.

---

Antal György – Juraj Dolnozemský magángyűjtemény (Gajdács u. 1.)

A szlovák költő szülőházában ad otthont az igen gazdag magánygyűjteményének, amely a helyi szlovákság népi kultúrájának jellegzetes tárgyaiból állt össze. Több évtizedes gyűjtőmunka eredménye, hogy a bemutatott anyag mára már több száz darabból áll, amelyet mindenkor szívesen mutat meg a magángyűjtőnk. A költőt rendszerint megihleti egy-egy helyi esemény, tollat ragad, és versbe foglalja a történéseket. Több verseskötete jelent meg, amit író-olvasó találkozó keretében mutat be határainkon innen és túl.

---

Komló Szálló (Széchenyi u. 2.)

A kisváros szívében található a “Szálló a Komlóhoz” nevet viselő műemlék épület, mely 1881-ben épült. Tótkomlós első emeletes épülete szállodaként, később étterem és kulturális funkciókat töltött be. Az ódon falak között hajdanán bálokat rendeztek, nagy társas élet virágzott itt. Később emeleti része irodaházként üzemelt a 1980-as évek végéig. A jobb sorsra érdemes épület az önkormányzat birtokában van, jelenleg hasznosításra vár. Egyes részeit bérleményként használják, de forgattak itt már filmet is, és kiállításnak is helyt adott a bálterem.

---

Wallaszky Pál mellszobra

Wallaszky Pál (Bagyán, 1742. jan. 29. – Jolsva, 1824. szept. 29.): irodalomtörténeti és egyháztörténeti író. Tanulmányait 1753- tól Selmecbányán, 1756-tól Rimaszombatban, 1757 – 67-ben Pozsonyban végezte. Közben 1761 – 63-ban – nevelő volt. 1767-69-ben németo.-i egyetemeken tanult (Lipcse, Halle, Wittenberg, Berlin). Hazatérése után 1769-től tótkomlósi, 1780- tól cinkotai, 1783-tól jolsvai evangélikus lelkész és gömöri esperes. Az első rendszeres magyar irodalomtörténet írója. Latin nyelvű egyházi műveket és szlovák prédikációkat is közreadott. A szlovákiai Jolsvan (Jelsaván), Tótkomlós egyik testvértelepülésén van eltemetve.

---

Evangélikus templom (Luther u. 1.)

A szlovák őslakosok evangélikus hitvallásúak voltak. Építése Szexty György lelkész kiváló szervezésének köszönhető. Építéséhez 1 millió nagytéglát égettek ki, a faanyagot pedig a Maroson úsztatták le Aradig, onnan pedig szekerekkel hozták ide. A templomot először fazsindely borította, de az leégett. Érdekesség, hogy a mai napig a templom aljzata a széksorok alatt földes és a főoltár a templom közepén van, minden oldalán bejárattal. A templom akár ezer ember befogadására is alkalmas, akusztikája miatt hangversenyeknek is méltó helye. A templom országosan védett műemlék. A galériás tornyát gyakran megcsodálják az idelátogatók, arról messze belátható minden irányban az alföld kies rónasága, sőt tiszta időben még a romániai hegyek vonulatát is látni lehet. A templom az augusztus 20-ai tűzijáték színtere. A templom órája pontosan figyelmeztet az idő múlására, még a negyedeket is üti. A templom kertjében Szexty György síremléke, az I. világháborúban elesettek emlékműve, valamint a fakereszt, a kereszténység jelképe található. A fehér falon Gajdács Pál emléktáblája van elhelyezve, aki Tót-Komlós történetét első ízben írta meg, 1896-ban. Említést érdemel az evangélikus lelkészi hivatal épülete, amely a település egyik legrégibb épülete.

---

Szlovák Néprajzi Gyűjtemény (Hősök tere 1.)

A gyűjtemény 1067 darabból áll, és közel 80%-ban tótkomlósi szlovák eredetű. A gyűjtemény létrejötte néhai Koppány János, evangélikus lelkész, kutató munkájának és gyűjtőszenvedélyének köszönhető. Többek között itt láthatjuk a tótkomlósi pingáló asszonyok remekeit, a díszesre faragott mángorlófákat, a komlósi kerámiákat, kéménydíszeket, menyasszonykoszorúkat, faliórákat. A legrégebbi darab az 1802-ből származó saroktéka. A malomkő mellett elhaladva az emeleti részen cseréptárgyakra, népi bútorzatokra, különböző eszközökre csodálkozhatunk rá.

---

Városháza (Fő út 1.)

Polgármesteri Hivatal. A homlokzati felirat szerint 1893-ban épült, azóta a közigazgatási funkciót látja el. Kapubejárata még a „Községháza” feliratot és a település régi címerét őrzi, melyben egy kis ház, a hold és a kerítésre kúszó vadkomló a jelkép. A legenda szerint a sok vadon termő komlóról kapta a település a nevét. E jelképeket őrzi a város címere, zászlaja.

---

Hősök tere

A városháza ódon kapujával szemben István király szobra őrzi a magyar jogállamiságot, melynek méltó helye a színvonalasan megtervezett zöldterület. A szoborhoz díszkút is tartozik, mely köré kulturális programokat szerveznek. Mihály Gábor Munkácsy-díjas szobrászművész alkotása 2001. augusztus 18-án, a millenniumi ünnepségsorozat méltó zárásaként került leleplezésre. A háromfigurás, bronz, andezit kő alkotás talapzatán a következő idézet áll: “Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő.”
A téren balra, egy fára emlékeztető bronz emlékszobor hirdeti a városalapítás történetét, melyet a 261. évfordulóra állítottak adakozásból. A bronz stilizált fa feliratai a város jelentősebb történelmi eseményeit tartalmazza. Talapzatánál a Galánta (Tótkomlós testvérvárosa) által adományozott gránitkövek vannak. A szobor a galántai Ladislav Szabó szobrászművész alkotása.
Az emlékműtől balra a Holocaust áldozataira emlékezhetünk. A helyszín nem véletlen, ugyanis az emlékmű mögött lévő egykori mozi épületébe zárták be és innen hurcolták el, vagonírozták be a helyi zsidóságot.

---

Természet Háza (Bajcsy-Zs. u. 6.)

A Komló Szállóval átellenben tábla jelzi, hogy a Természet Házánál vagyunk, köznyelven a Kisbirtokos épületénél, amely korábban családi, kulturális események színhelye volt. Az épület a DAOP projekt keretén belül felújításra kerül és így lehetőség nyílt a mai igényeket kielégítő, több funkciós épületté átalakítani. Az idelátogató csoportoknak, a gyalogtúrán résztvevőknek pihenőhelyként, információs pontként is szolgál, valamint a különböző kurzusok, a gyalogtúrázók által megközelíthetetlen állat- és növényvilág bemutatását szolgáló kiállítások megtartására is alkalmas.

---

Szlovák Néprajzi Ház (Szép u. 5.)

Az országosan védett emlékház utcai homlokzata előtornácos, oszlopos, nádfedeles. Kéménye boltíves, fala fehérre meszelt, kékes lábazata virágmintákkal pingált. A konyha hátsó részében szabadkémény található, hajdanán ebben füstölték a nevezetes helyi komlósi kolbászt és más húsféleségeket. A tisztaszoba a korabeli festett bútorokkal, lakberendezési tárgyakkal berendezett. Az emlékház végében vendégszállás működik.
Ezen a helyen és a hangulatos, régies utcákon Závada Pál: Jadviga párnája című regénye alapján filmet is forgattak.

---

Szánkódomb (Ó-temetőnél)

A Szép utcából előre tekintve a helyi civil szervezetek, vállalkozások társadalmi munkájának köszönhetően a szánkódombot láthatjuk. Kedvelt kikapcsolódást jelent a város gyermekeinek a tél folyamán, a hely kivilágított, ezért az esti órákban is igénybe vehető.

---

Száraz-ér sétány (Érparti sor)

A szlovák gyűjteményből a túránk a Száraz-érhez vezet, A folyócska a településen végig kanyarog, belterületi szakaszán több híd vezet át. A Dél-Tiszántúl természeti örökségének sajátos értékhordozója az agrártáj között kanyargó medervonulat. A történelem szerint a Száraz-ér elnevezés a kicsiny folyó gyakori viselkedésére is utalhatott, mely aszályos időben pocsolyává vált (csapadékos időben viszont hömpölygő áradat volt, mely vidékeket öntött el). Az élet kibontakozásának elengedhetetlen feltétele: az élővíz, és a termékeny partvonulat biztos megélhetést nyújtott a letelepedő embereknek. A Száraz-ér az 1800-as évek végéig halászó víz volt, amit a földesurak kiadtak bérbe. A Száraz-ér a Maros folyó hordalékkúpján kialakult természetes árok, vízfolyás, néhol folyócska, a Tiszába torkollik. Mellékágai a Kutas-ér, az Aranyad-ér, Cigányka-ér, Komlóséri csatorna. Nemcsak természeti értéket képvisel, hanem kultúr- és helytörténeti értéket is. Régészeti feltárások bizonyították, hogy ősidők óta kedvelt lakhely volt a partszakasza. A Phare segélyprogram keretében közel 300 milliós beruházással meder rehabilitációt hajtottak végre a magyarországi 66,87 km-es szakasz több pontján. Több zsiliprendszer szabályozza a víz áramlását, melyet az ATIVIZIG felügyel Tótkomlóson, a Nagyéri úton a vasúti hídnál az olajbogyó erdő kezdeténél. Védelmére az érről elnevezett civil szervezet alakult, mely egyesület aktívan tevékenykedik. Egyre több horgász él szenvedélyének, a horogra leginkább kárászok akadnak. A külterület élővilága igen gazdag, partján védett vetővirág, a löszgyepek növényritkaságai is megtalálhatók. Szürkegémeket, más vízimadarakat, sőt éjszakánként portyázó vidrákat is fedeztek már fel bizonyos szakaszain, amelyről természetkedvelők fotói tanúskodnak. A zöldövezeti sétány 2009-ben valósult meg. A tavirózsákban gyönyörködve a sétányon végig haladva ismét a városközpontba, a Rózsa fürdőhöz jutunk.

---

Rózsa Fürdő (Kossuth u. 2.)

„A dél-alföld legszebb rózsája” igen családias hangulatot teremtő, nagy múltú fürdőnk, igen közkedvelt idegenforgalmi létesítmény. Az épületek bejáratai előtt rózsák nyílnak egész nyáron, amely az elnevezésre is utal. A fürdő 1942. óta áll a fürdőzni, pihenni, kikapcsolódni vágyók szolgálatában. A fürdő és gyógyászati részlege a Széchenyi Terv keretében 2003-ban, kívül és belül egyaránt megújult, megfelel a hatályos jogszabályi előírások feltételeinek. A strandfürdőzés mellett a gyógyászati tevékenység is igen közkedvelt, szívesen veszik igénybe a környékről beutalt mozgásszervi elváltozásokkal küzdő betegek. A reumatológián a vizes kezelésekhez a 36 fokosan feltörő kovasav tartalmú alkáli-hidrogénkarbonátos víz segíti elő a gyógyulást. A kültéri és beltéri medencék, a gőzkabin, a szauna, a szolárium, a masszázs pedig a regenerálódást segíti elő. A fürdőhely egyre több programot biztosít az ideérkezők számára. Szezonban hétvégenként kulturális programok színesítik az eseménynaptárt, az éjszakai fürdőzés mellett. A 33 1/3 méteres modern úszómedence úszóversenyeknek ad otthont, évente több alkalommal. A bővülő látványelemekkel kiegészülő barátságos kisvárosi fürdőben kedvező belépőjegyekkel várják a strandolni, pihenni vágyó vendégeket.

---

Erzsébet-liget (Erzsébet u.)

Közel 4 hektáros területen fekszik, pihenőövezet, színpadával a szabadtéri rendezvények helyszíne. A kerítésen belül 2007. óta európai színvonalú gyermekjátszóteret vehetnek birtokukba a gyermekek, amely közadakozásból valósult meg. A liget bevezető szakaszától balra található egy országos védettség alatt található fa. Egyenesen haladva a nézőtér lábánál található félkörívben a millecentenáriumra készült emlékmű együttes. A honfoglalástól évszázadonként egy-egy kopjafa emlékeztet a magyar történelem fordulópontjaira.

---

Nagykopáncs

Az 1970-es évek végéig önálló közigazgatási területként működött. Tótkomlóstól délnyugatra, Békéssámson és Nagyér között található pusztaságon vagyunk. Nevének eredete bizonytalan, de valószínűsíthető a madártól, a harkály kopács névalakjából származik, amely itt valamikor nagy számban élt. Bizonyíthatóan Kopáncs a bronzkortól folyamatosan lakott volt. A tsz-esítés előtt mintegy 300 tanyában éltek, és találtak megélhetést a paraszti munkából élő emberek. Mára már csak kb. 70 fő él ezeken a tanyákon, 6 km távolságban. Jobbról egy kiemelkedő geodéziai betontorony áll, amelynek tövében temető nyomaira bukkanhatunk. Érdekesség, hogy a torony régen jóval magasabb volt és fából készült. Utunk mindkét oldalán a Körös-Maros Nemzeti Park védett területei nyúlnak el több km hosszan, egész a megyehatárig. Szikes pusztáján a birkatartás és legeltetés igen jellemző volt. Említést érdemel a kopáncsi vadásztatás, amely apróvadakra, fácánra, nyúlra, őzre korlátozódik.

---

Nagykopáncsi templom

Román építészeti stílust tükröz. Az első templom a XI. században a valamikori Mező-kopáncs település templomaként épült, amely részben a tatárjárás idején leégett, majd gótikus stílusban építették újjá a XIII. században. A XX. századra csak a főhomlokzat és egy oldalhomlokzat maradt, amelyet 1933-ban helyreállítottak. A régi falakat jól rekonstruálták. A kápolna körül régi temetőre bukkantak. A temető feltárásával párhuzamosan végezték a templom alapfalainak feltárását. Ide kapcsolódóan, az egyik igen jelentős kincsleletre 1919-ben, szántás közben talált rá két gazda. A kincs egy fazékban hevert több száz éven keresztül, és mintegy 400 db ezüstpénzből állhatott. A két gazda az érmeken megosztozott, azok egy ládába kerültek és éveken át egy félreeső tanyán a ládafiában hevertek. A pénzérmékből 235 db maradt meg. Ezekből a legtöbb – 117 db – II. Géza korából származik. Az érmék között azonban előfordult II. István és III. Béla pénze is. Valószínű külföldi utazók, kereskedők révén kerülhetett ide a 115 db friesachi dínár. Az éremlelet mellett komoly régészeti értéket képviselnek a feltárt temető sírmellékletei. A feltárást 1934-ben Csepregi Imre plébános-prelátus indította be. A templomrom feltárása során 88 sírt bontottak ki. A sírokban ruházati kellékeket és ékszereket találtak. Rendkívül ritka leletnek számított a pártaövek szíjvége. A szíjvégek gyöngysordíszítéssel voltak ellátva és mindkét esetben Szt. Györgyöt ábrázolták a sárkánnyal. Szt. Györgyön jól kivehető a korabeli fegyverzet, a rajta lévő páncél. Ezen túlmenően bronzcsatokat, boglárokat és öntött bronz fülesgombokat hoztak felszínre. A csontvázak mellett sima, lapos, csavart bronz gyűrűk voltak. Egyes sírokból fűzött ezüstérmék, valamint II. Ulászló, I. Mátyás és I. Ferdinánd dinárjai kerültek napvilágra. A vaspánttal ellátott ajtón a kápolna épületébe bejutva eredeti Árpád-kori építészeti részeket is felfedezhetünk, amelyet az 1933-34-es templomfeltárás bizonyít. A mezőkopáncsi kápolna vagy templom romjainak feltárását megelőzte egy Csanád megyei felmérés – mivel oda tartozott (ma Csongrád) – és Molnár Pál megyei főépítész 1875-re elkészítette a Kopáncsi templom alaprajzát, a rom nyugati homlokzatának rajzát. 1934-ben bejárták a területet, ahol a templomrom mellett 27 házhely maradványait regisztrálták. A templomot az akkori szakvélemények a XII. századra datálták, de az valószínű XI. századi építésű lehet. A középkori, különösen az Árpád-kori templomok építési idejének meghatározása igen nehéz, sokszor – mint ez esetben is – pontosan meg nem oldható feladat. A környező településekhez hasonlóan ez is 1046 után épülhetett. Tégláinak egy része a XIII. század közepétől és a XIV. századból származik. A templom belseje két darab XII. századi „bela” feliratú rézpénzt rejtett. A templom közvetlen környékén bronztűt, égetett agyaggolyót, bronzcsatot, és 4 db ezüstpénzérmét (1531, 1546, 1551, 1560) találtak. A korabeli leírások szerint a templom az 1500-as évek végén pusztulhatott el. 1564-ben „Mezőkopáncs ép temploma körül 14 házikó roskadozott”. Végpusztulása 1596-ban következett be, Ekkor égették le a törökök a templomot és a harangját levették a toronyból. A leletek egy része a makói és a szegedi múzeumban megtekinthető. A templomot 1935-ben teljes egészében restaurálták. A többi rész egy 1997-es sajnálatos tűzkár következtében tönkrement, amely felújításra került, és áll jelen állapotában. A helyhez számos legenda kapcsolódik még. A hely hangulata sajátságos, nyáron a kispapok táborhelyéül szolgál. Ez az alföldi kis sziget tökéletesen alkalmas az elmélyülésre, a gondolatok szárnyalására. A kápolna ma a tótkomlósi Római Katolikus Egyházközség kezelésében van, falai között pedig egyre többször tartanak ünnepi szentmiséket, sőt esküvők helyszínéül is szolgált már.

---

Sávolt Zoltán népi iparművész portája (Újtemető sor 13.)

A Fő út végén balra, az utolsó utcában található. A tótkomlósi szlovákság szőnyeg- és szövéskultúrájának nagy hagyománya van, ezt őrzi és míveli Sávolt Zoltán szőnyegszövő. Régen minden egyes parasztházhoz tartozott 1-1 szövőszék, hisz az ügyes kezű asszonyok, lányok maguk készítették, szőtték a textíliákat, a viseletek alapanyagait, a csíkmintás rongyszőnyegeket. Szőnyegszövéshez alapanyagnak a már elhasználódott ruhaneműt csíkokra tépték, vágták, gombolyították és szőtték össze különböző hosszúságúakra. A textíliákhoz az erős lent, kendert és gyapjút használták alapanyagként. A tisztaszobák elengedhetetlen részei voltak ezek a kiegészítők. E mára már feledésbe merülő mesterséget űzi az elismert művész, és gyűjti a mai napig is a mintákat. Az alkotó a szőnyegek irányába fordult inkább, aki a mai napig is hagyományos módon dolgozik, de újabb saját elképzeléseket is megvalósít munkájában, melyeket a Magyar Népi Iparművészeti Tanács is zsűriz. Termékeivel számos bel- és külföldi kiállításon mutatkozik be, megmutatva egy darabkát Tótkomlósból. Szívesen fogadja az otthonába látogatókat, s mutatja be remekeit. Sávolt Zoltán udvara arról is tanúskodik, hogy emellett vonzódik a régi tárgyakhoz, amiket igen nagy becsben tart.

---

Evangélikus Egyházi Újtemető (temetőkapu)

Tótkomlós lakosainak hajdan volt magasabb lélekszámára utal a négy meglévő temető. (A Zsidó temetőben már nem temetnek). Az Újtemető kapuját 2006-ban közadakozásból újították fel egy ütemben az Ó-temető kapujával, amely a helyi Városvédő Egyesület szerepének köszönhető. A kapuk feliratai, valamint a családok által féltve őrzött, néhol még fellelhető régi szlovák nyelvű bibliák, a Tranostius énekeskönyv és a Funebrál az itt letelepedett szlovákok biblikus nyelvemlékeit őrzik. A kaput korhűen restaurálták, a kapufelirat épen maradt.

---

Tanyamúzeum (Orosházi út – 15. kmkő)

Az itteni szlovákok népéletét feldolgozó pusztuló tanyák egyikét Lopusni András javaslatára őrizték meg, amely újjáépítve 1985-től a Tanyamúzeum nevet viseli. A Tanyamúzeum a tótkomlósi tanyavilág emlékét őrzi és a helyi lakosok által összegyűjtött eszközök gazdag tára. A tanya szobából, konyhából, kamrából, istállóból és kocsiszínből tevődik össze, melléképületei a disznóól, a kerek tyúkól, a galambdúc és a gémeskút. A lakószobában láthatók a sajátos kultúra jellegzetes darabjai: a hasábkemence, a lóca, a koronás végű vetett ágy, a festett sarokpad. A XX. század elejére emlékeztetnek a korabeli konyhai felszerelések, a tanyasi kisgazdaság használati tárgyai, az állattartás, a földművelés eszközei. Láthatjuk melyek voltak a kenyérsütés, a tejfeldolgozás, a disznótorok, a gyümölcsszárítás, méhészkedés hagyományos eszközei. Az itteni hagyományoknak megfelelően a tanyát faléces, illetve, drótfonatú és vesszőből font kerítés veszi körül. A tanya előkertjében nő a város nevében és címerében szereplő növény, a komló, valamint a korábbi nemzedékek által használt gyógynövények (citromfű, apró bojtorján, fehér pemetefű, fűszersáfrány, torma, csicsóka, kövirózsa, rozmaring, stb.). A tanya köré telepített akácfák, eperfák, diófák, labdarózsák, lilaakácok, mind-mind a tanyavilág hangulatát, a vidék nyugalmát idézik. A Tanyamúzeum csoportos rendezvényeknek is helyt ad.