• A település elődjét a Székegyház nevű falut a török a XV. században elpusztította. A
  hosszú időn át bérbe adott puszta a környező települések magyar lakosaiból 1818-ban népesedett be gróf Majláth György országbíró közbenjárására..

• A székegyházi puszta egy részén Nagymajláth néven alapították meg a kertészséget a dombegyházi reformátusok?

A kincstári kertészségek kialakulása

A Magyar Kamarának a bécsi Általános Udvari Kamara volt a felettes szerve. A hierarchia csúcsán az uralkodó állott, aki magyar király, de ugyanakkor osztrák császár is volt, s akinek magyar királyként voltak a tulajdonában ezek a nagy kiterjedésű földbirtokok.
A kincstári kertészségek telepítésének gondolata Kari Friedrich Freiherr Kübeck von Kübau személyétől származik, akit 1840. XI. 25-én nevezett ki V. Ferdinánd a bécsi Általános Udvari Kamara elnöki székébe.60 éves elmúlt, amikor elnyerte ezt az Osztrák-Magyar Monarchiában pénzügyi vonatkozásban legmagasabb hivatalt.

Br. Kübecknek az osztrák általános Udvari Kamara elnökévé történő kinevezésekor már tekintélyes jövedelem származott az osztrák dohányjövedék forgalmazásaiból. A Habsburg-birodalomban csak Ausztriában volt dohánymonopólium. Magyarországon a dohánynak szabad forgalma volt. Engedély és szerződés nélkül bárki termelhette és vásárolhatta. Ausztriában 1784-ben, II. József alatt az állam vette kezelésbe a dohány-egyedáruságot, az Appaldót. Ez 1829-ben 6 millió ft-ot, 1841-ben már 18 millió ft-ot jövedelmezett. 12 év alatt a jövedelme 12 millió ft-tal emelkedett, ami akkor igen tekintélyes összeg volt. Nincs mit csodálkoznunk azon, hogy ezeknek az igen nagy összegeknek a biztosítására és további növelésére az osztrák pénzügyi emberek mindent elkövettek.

Ebben az időben a dohányzás módja Európában és nálunk is átalakulóban van. A divatba hozott szivarozás egyre terjed. A hazai dohánytermelők jó pipadohánynak való árut termeltek. Termesztett fajtáink leginkább erre alkalmasak, ennek a termesztési technológiáját ismerik a dohánykertészek. A szivarkészítésre alkalmas dohány termesztése más fajtát és más technológiát kíván. A fajták, ha lassan is, de terjedőben vannak, azonban a termesztés technológiája változatlan. Pipadohánynak való tételeket állítunk elő, amikor a szivarnak való dohány a keresett. Ezért az exportőrök kevesebb előlegeket folyósítanak a dohánykertészeknek, a hazai dohánypiac egyre jobban szűkül.

A hazai dohánypiacon vásárolta fel az Appaldó azt a dohányt, ami feldolgozva biztosította ezt az óriási jövedelmet. A dohány átvétele részben az ország több pontján előre meghatározott helyen és időben történt, az osztrák dohányjövedéki szakemberek révén, részben pedig dohánykereskedők útján, szerződésileg kikötött kontingensek alapján. Az utóbbiakat, br. Kübeck kinevezésekor, az Appaldóra nézve nagyon hátrányos dohány szállítási szerződések alapján biztosították. Kübeck elhatározta, inkább megválik az állásától, de ezeket a szerződéseket nem hosszabbítja meg, hanem ezt a mennyiséget a Magyarország déli részén levő nagy kiterjedésű kamarai birtokokon termelteti meg. A Magyar Kamara alelnöke ennek megvalósítását br. Kübecknek megígérte.

Br. Ambrózy Lajos 1842. IX. 13-án terjeszti be a kincstári kertészségek telepítéséről szóló első felmérését. Ez a jelentés csak közvetve érinti Kunágotát, még nincs szó benne az ide történő telepítésről. A jelentés szerint 1841-ben a temesi jószágigazgatóság területén 42 997 bécsi mázsa dohányt termelnek. Ebből a pécskai tiszttartóság területére 30 000 bécsi mázsa jut, azaz 69,78 %. Ennek felét pusztai bérlők termeltetik. A másik négy kerületre csak 30,22 % esik, s így a dohánytermelés súlypontja, az átlagot jóval meghaladóan, a pécskai kerületben van. Ennek földje alkalmas a dohány termesztésére, kertészek is vannak a közelben, de a 11 nagy puszta bérlete 1855-ben jár le, akkor kerül vissza a kincstár szabad rendelkezésébe. Most csak akkor vehetők igénybe, ha időközben egyik-másik bérlő elhalálozna, vagy a bérleti díjat nem tudná megfizetni. Ez esetben a pécskai puszták felének a benépesítését javasolja, míg a Marostól északra elszórtan lévő puszták kétharmad részének az igénybevételét tartaná megfelelőnek dohánytermesztés céljára a temesi jószágigazgató.

Az 5234/P.P. sz. és 1843. VII. 6-án kelt udvari leirat engedélyezi a székegyházi puszta egy részén a dombegyházi kertészekkel a szerződés megkötését. Nagymajláth néven alapították meg ezt a kertészséget a dombegyházi reformátusok, míg a katolikusoknak a Kunágota puszta 6. osztályára települt Geöcztelep megalakulásában volt jelentős szerepük. A székegyházi pusztára és általában a többi kertészetekre kapott engedéllyel szemben br. Ambrózy Kunágota 6. osztályára a Magyar Kamara előzetes engedélye nélkül kötötte meg a szerződést. Ezt a következőképp indokolta meg a szerződés jóváhagyásra történő felterjesztésében: a 9396/P.P. sz. és 1943. II. 4-én kelt udvari leirat ÍJ pontja szerint amennyiben a 11 nagy puszta esetében a bérlő halála vagy szerződésszegése miatt a szerződés felbomlik, a puszta felén, esetleg kétharmad részén haladéktalanul dohánykertészeket kell telepíteni.

(Forrás: DÁCZER KÁROLY: A kamarai birtokok élete és vezetése)