Épített környezet


Nagyér

Nagyér_díszkútNagyér Csongrád megye keleti szegletében, közvetlenül Békés megye határán helyezkedik el. A hajdani Székegyháza a török uralomkor elpusztult, a helyén felépült falu Nagymajláth néven szerepel a késő középkori krónikákban. Jelenlegi nevét – Nagyér – a település nyugati oldalán lecsorgó Száraz-érről kapta. A településen nincs és nem is volt ipari tevékenység, ennek köszönhetően mára felértékelődött csend, a tiszta levegő, a természet érintetlen állapota – ez igazi csemegét jelent a pihenni vágyók és a természetbarátok számára. A szinte teljes infrastruktúrával rendelkező falu kellemes időtöltést tud biztosítani a vadászni vágyók számára is. A község külterülete – hasonlóan a környező településekhez – gazdag apróvadakban. Szép számmal van fácán, nyúl, őz, de fellelhető szarvas is. Helyi specialitása a gasztronómia területén a pörköltek és a gulyás, melyeknek páratlan ízét – a kitűnő húsok mellett – a makói hagyma adja. A növényvilág ritkaságaira a Körös Maros Nemzeti Park Csanádi puszták területi egysége vigyáz, lehetőséget biztosítva az itt költő madárvilág háborítatlanságára. A területet csak vezetővel lehet látogatni. A közművelődésről a Könyvtár és a Teleház gondoskodik. A természetet kedvelők mellett a sportot űzők is találnak kedvükre való elfoglaltságot, az este is nyitva tartó Sportcentrumban. Táborok, erdei iskolák, egyéni vendégek számára ifjúsági szálláshely létesült.


Ambrózfalva

Ambróz_szoborAz 560 lélekszámú kisközség Makótól 28 km-re, Csongrád megye keleti határán, Békés megye közvetlen szomszédágában található. Dohánykertész községként létesült 1844-ben. Eredetileg Kis-Pitvarosnak hívták, mai nevét birtokosáról, báró Ambrózy Lajosról kapta. A szlovák telepesek építészeti emlékét őrzi egy szlovák parasztház, amely jellegzetessége a faoszlopos podsztyena (előtornác). A falu romantikus stílusú evangélikus temploma 1862-63-ban épült. A község természeti vonzereje az országos védettségű Csanádi-puszta és a Száraz-ér.


Csanádalberti

Csalberti_szobor2Makótól 25 km-re helyezkedik el az 520 lakosú település. Pitvarosról, Nagylakról és Tótkomlósról érkezett szlovákok népesítették be, 1844-ben vált önálló községgé. Eredetileg Kis-Pitvarosnak hívták, később Alberti lett (Ambrózy Albert prefektusról). A második világháborút követő magyar-csehszlovák lakosságcsere során szlovák népességének mintegy 80 százaléka elköltözött, helyükre felvidéki magyarok érkeztek. A szabályos alaprajzú település főutcáján találjuk az 1899-ben épült községházát. Előtte az obeliszket a községalapítás 150. évfordulóján állították 1994-ben. Kicsivel arrébb, ápolt parkban I. világháborús katonaszobor látható. A faluképet meghatározó, eklektikus evangélikus templom 1882-ben épült. A szomszédos Petőfi Sándor utca 1. és 3. sz. nádtetős házai a 19. század népi építészetének megtekintésre érdemes emlékei. A falu és környéke természeti értékekben gazdag. A Körös-Maros Nemzeti Park részeként 1989-ben került védelem alá a Csanádi puszta. A Blaskovics-puszta, a Száraz-éri főcsatorna, és a Kunhalom őrzik a táj sajátos szépségét. Csanádalberti határában található Csikóspuszta, itt él a környék túzok populációja, itt honos a tavaszi hérics és a vetővirág. A természetes növénytakaró közül az ősgyep, a tavaszi hérics, a kamilla értékes és védett. Az itt élő egerésző ölyv, a vércse, a réti sas, a gólya, a parti és a füsti fecske, a gyurgyalag, a túzok, védett madarak.


Fekete-halom

Fekete-halomA kunhalom a Kárpár-medence alföldi területein található mesterségesen létrehozott jellegzetes földhalmok elnevezése, amelyek igen régről, többségükben a honfoglalás előtti időkből származnak. A kunhalom olyan öt-tíz méter magas, húsz-ötven méter átmérőjű kúp, vagy félgömb alakú képződmény, amely legtöbbször víz mellett, de vízmentes helyen terült el, s nagy százalékban temetkezőhely, sírdomb, őr- vagy határhalom volt. Az alföldi táj egyhangúságát megtörő kunhalmok tájképi értékeik mellett régészeti értékeikkel, valamint állat- és növényviláguk egyediségével tűnnek ki környezetükből. Magyarországon a kunhalmok természetvédelmi oltalom alatt állnak. A kiemelten védett halmok közé tartoznak a Pitvarosi-puszta halmai – értékes löszgyepek borítják.


Barta-halom

Komlós határának legdélibb pontján lévő kilenc méter magas Bartahalom nevét ifj. Jankó János szerint a szomszédos földek birtokosaitól, a Barta-testvérektől kapta. Már a Bartahalom nevet tünteti fel az 1879. évi térkép is. Úgy látszik, hogy a birtokoscsalád neve a négyes határt – utóbb megyehatárt is jelölő nevezetes határhalom XVIII. század közepi Komlósi-Fekete-halom és a XIX. század eleji Mihál halma vagy Mihály-Deák-halom neveit a XIX. század végére egyaránt kiszorította.


6-os major (Komlósfecskéspuszta)

6 majori magtárMezőhegyesen kívül, a külterületeken három kerületközpontot alakítottak, ahol az intéző és a cselédség lakott, s ahol hatalmas magtárak és csűrök kaptak helyet. 1850. körül a központi magtár mintájára két kerületi magtár épült ívsoros homlokzattal. Az egyik a 6-os majorban Fecskésen, a másik az 57-esben Peregen. A harmadik kerületi magtár 1866-ban a 21-es majorban, Belsőkamaráson épült, tervezője A. Zellenka volt. A magtárat 21000 zsákra méretezték. Ebben a majorban működik Sovák Péter Lovasiskolája, mely fedett lovardával is rendelkezik. Három napraforgós falusi szálláshellyel rendelkeznek, és falusi vendégasztal szolgáltatást is nyújtanak. A lovastanya egyben túraútvonali pihenőhely is.


79-es majori zabsilótorony

Báró Boxberg Frigyes ezredes-ménesparancsnok idejében, 1830-32. között épültek ezek különleges épületek, melyeket a mezőhegyesiek csak „bolondtorony”– ként emlegetnek. Jellegzetessége volt e tornyoknak, hogy egy zsák zab leeresztése az egész mennyiséget megmozgatta, szellőztette. Befogadóképessége egy ilyen épületnek 500 mázsa gabona volt. Már csak hét található belőle Mezőhegyesen illetve majorjaiban.


81. major (Táncsicstelep)

81 majori régi házA Mezőhegyesi Ménesbirtok alapításakor rendelkezésre álló terület 42000 magyar hold volt, melyet 84, egyenként 500 holdas földtáblára osztottak. A földtáblákat megszámozták és idővel majorokat létesítettek azokon. Végül is 30 major létesült, melyeket 4 kerületközpontból irányítottak. A kerületek megtartották az elpusztult középkori falvak neveit is (pl. Fecskés, Kamarás, Pereg). Napjainkig is őrzik az első földmérés helyrajzi számait a földtáblák, majorok, erdők. A 81. major egyike azon levés majoroknak, melyekben még laknak.


Kopáncsi templom

Mezokopancs_IMG_0331A terület kultúrtörténeti értékei között kiemelkedő értéket képvisel a kopáncsi templom. A műemlék a KMNP által védett terület Kopáncs-pusztai részétől délnyugatra helyezkedik el. A hajdani Mezőkopáncs temploma az azóta szabályozott Száraz-ér korábbi partján emelkedő halmon állt. Az első templom a XI. században épült román stílusban. A tatárjárás alatt részben elpusztult, később a XIII. században gótikus stílusban átépítették. A templomot a XIV-XV. századig, a falu pusztulásáig használták. Ezután a templomot elhordták, a két világháború között csak a főhomlokzati rész és a hajó kis gótikus oldalhomlokzati része maradt meg. A templomrom helyreállítása Dr. Csepregi Imre apátplébános javaslatára és anyagi támogatásával indulhatott meg. Az építési munka 1933-35-ben két ütemben készült el.
A templom egyhajós, félköríves szentélyzáródással. Tájolása kelet-nyugati. Az eredeti középkori templomból megmaradt részeket megtartották, azt beépítve a feltárt templomalapra házivetésű téglából falakat húztak. Az új kiegészítés védi a középkori templomrészt, mely kívülről és belülről is látható. A főhomlokzat ajtó fölötti része, valamint a kis körablakot övező, tető vonalát követő, új oromfal ívsoros architektúrával készült. Az oromfal csúcsán kis harangfülke van, tetején kereszttel. A hajón és a szentélynél félkörív záródású ablakok biztosítják a templom megvilágítását.

bouncy castle with slide