Nagyér község, Csongrád megye dél-keleti részén fekszik, lakosainak száma 625 fő. Területe 1260 ha, – ebből 84 ha belterület. Hajdan Csanád Vármegyéhez tartozott. Már a középkorban is volt itt lakott település, melyet Székegyházának hívtak. A török pusztította el, így az újra benépesülésre az 1820-1840-es évekig várni kellett.

Dohánytermesztőket telepítettek ide, először 40, majd 70 családot. Erről 1843-ban tesz írásos feljegyzést több levéltári irat is. Gróf. Majláth György főszolgabíró tulajdonát képezte a település teljes jelenlegi közigazgatási területe. Jó földek voltak és vannak, azóta is. Akkoriban a hadsereg az amerikai dohányembargó miatt garantálta a megtermelt dohány átvételét, így az itt letelepedett családok biztos piacot találva dinamikusan gyarapodtak.

Egyre több területet törtek fel a családok, amelyen a dohány mellett párhuzamosan a gabonafélék termesztésével is elkezdtek foglalkozni, ekkor már a saját tulajdonukká megváltott földeken.

Az 1900-as évek elején stabilizálták a község helyzetét, templom, iskola, óvoda, orvosi lakás, egészségház, épült. Egy téglagyár, egy gőzmalom és két mészárszék kezdte meg működését, példát mutatva az akkori kor számára, hogy a helyben feldolgozott termékek jelentik a legjobb és legbiztonságosabb megélhetési formát. Tökéletes harmóniában élt a gazdaság és a kereskedelem. E téren közvetlen kapcsolat volt Arad és Nagymajláth között.

Az első háború, Trianon, majd a második világháború végleg megpecsételte a település sorsát. Az akkor közel 1400 főre duzzadt pezsgő település elindult a szétesés felé.

A II. világháború után, az ötvenes évek közepétől kezdték szervezni a helyi termelő szövetkezeteket. Ez ugyan megosztotta az itt élőket, de az állam által támogatott kollektivizálás végül győzött a magángazdasággal szemben, így létrejött a Vörös Lobogó Termelő Szövetkezet.

1974-ig önállóan működött, majd ettől kezdve, hasonlóan, – a község önálló hivatalával együtt, Pitvaroshoz csatolták. Ezzel véget ért a több mint 120 éves önállóság mind az államigazgatás, mind pedig a gazdaság tekintetében.
Változást az 1990-es szabad választások hoztak, ahol a település visszanyerte önálló hivatalát és egy új generáció kezdte el tanulni a demokrácia gyakorlását.
A kötelező és önként vállalt feladataink ellátásához, közintézményeink között, fenntartunk, óvodát, alsó tagozatos iskolát, idősek napközi otthonát, művelődési házat, könyvtárat. Van háziorvosi ellátásunk, védőnő, gyógyszertár, könyvtár, művelődési ház. A falusi vendéglátás és turizmus meghonosítása és továbbfejlesztése érdekében a 2008 májusában átadott és azóta, üzemelő Zöld Béka diákszálláshely és Alkotóház hivatott gondoskodni.

Nagyér község Csongrád megye keleti szegletében, közvetlenül Békés megye határán helyezkedik el. Szomszédai: Ambrózfalva és a békés megyei kisváros, Tótkomlós. Jó közúti, valamint vasúti közlekedése könnyen elérhetővé teszi. A hajdani székegyháza a török uralomkor elpusztult, s a helyén felépült falu Nagymajláth néven szerepel a késő középkori krónikákban. Jelenlegi nevét – Nagyér – a település nyugati oldalán lecsorgó Száraz-érről kapta.

A településen nincs és nem is volt ipari tevékenység, ennek köszönhetően a mára felértékelődött csend, a tiszta levegő, a természet érintetlen állapota – mely körülveszi a települést – igazi csemegét jelent a pihenni vágyók és a természetbarátok számára. A szinte teljes infrastruktúrával rendelkező falu kellemes időtöltést tud biztosítani a vadászni vágyók számára is. Mezőhegyes közelsége garantálja a természetkedvelők kikapcsolódását. A község külterülete – hasonlóan a környező településekhez – gazdag apróvadakban. Szép számmal van fácán, nyúl, őz, de fellelhető szarvas is. Helyi specialitása a gasztronómia területén a pörköltek és a gulyás, melyeknek páratlan ízét – a kitűnő húsok mellett – a makói hagyma adja. A növényvilág ritkaságaira a Körös Maros Nemzeti Park Csanádi puszták területi egysége vigyáz, lehetőséget biztosítva az itt költő madárvilág háborítatlanságára. A területet csak vezetővel lehet látogatni.

aufblasbarer wasserpark