Mezőkovácsháza Város kitüntetettjeiről bővebben, itt olvashat.

• Bereczki Máté (Romhány, 1824.-Kunágota, 1895.)

Bereczki Máté – Bagyinszki családi néven – 1824. szeptember 22-én született a Nógrád megyei Romhányon. A gyümölcstermesztés iránti érdeklődéséhez édesanyjától nyerte az első indíttatást. A Gyümölcsészeti Vázlatok c. művének bevezetésében így vall erről: „Ismertem egy anyát, aki értett a gyümölcsfa kezeléséhez. Házi kertjében elszórta a gyümölcs-magvakat és midőn kikeltek, nem kapálta ki, hanem növekedni hagyta azokat. Midőn kellően megerősödtek, közülük többet beoltott. Egyik fia többnyire mellette sürgölődött, szemlélte gyakran, hogyan bánik anyja az ilyen vad csemetékkel, hogy nemes gyümölcsfák változzanak. Nyolc-tíz éves lehetett a fiú: gondolkodni kezdett. Beoltott ő is egy kis fát. Naponta sokszor megnézte, sőt álmában is előtte lebegett. S mikor pár hét múlva látta, hogy a nemes szem duzzadni kezd, szeme megtelt örömkönnyekkel. Egy húr rezdült meg akkor szívében, és kimondottan édes érzet szállta meg…”
1838-ban a romhányi iskolában tanult, majd 1839-től a váci gimnáziumban folytatta tanulmányait. 1845-ben a pesti egyetem jogi karára iratkozott be, melyet kiváló eredménnyel végzett el. Mindeközben megismerkedett a reformkor uralkodó eszméivel.
Részt vett az 1848. március 15-i eseményekben majd a szabadságharcban is. A szlávos Bagyinszki nevet Bereczkire változtatta, mely külsőleg is kifejezte lelkes magyarságát és soha meg nem alkuvó 1848-as meggyőződését. Az elsők között jelentkezett a pesti honvéd zászlóaljba. A szabadságharc különböző csataterein harcolt, melynek leverése után bujkálnia kellett.
Az 1856-os amnesztia, majd az 1860-as októberi diploma után Bihar megyében jegyzőséget vállalt. Ezen időszakban a hivatali teendői a gyümölcsészet területén végzett tevékenységét háttérbe szorították. Rövidesen fel is hagyott a jegyzősködéssel, hogy igazi hivatásának a pomológiának (gyümölcsészet) élhessen.
1862-ben Sármezey Antal kunágotai kincstári bérlő egy honvéd bajtársa ajánlására Bereczki Mátét pusztájára hívta gyermekeinek nevelésére. Mikor nevelői munkáját befejezte, nem hagyta el a Sármezey udvarházat, hanem ott a rendelkezésére bocsátott területen teljes lelkesedéssel a gyümölcsészetnek lét, majd kísérleti kertet alapított. A vidékünkön töltött jó három évtized életének igazi alkotó korszaka volt, melynek során Európa-hírű pomológussá és a haza legnagyobb gyümölcsészévé vált. 1872-ben Bereczki Máté vásárolt a Sármezey birtok tőszomszédságában 23 kh kincstári telekrészt, mely a mezőkovácsházi határba esett. Ezen új faiskolát és gyümölcsöst telepített, mely 1888-ban 6 kh-on 3000 gyümölcsfát számlált.
Bár Bereczki Máté kunágotai területen lakott, de a lakásától 8 km-re eső községben csak ritkán fordult meg. Ügyes-bajos dolgainak intézése a mindössze 2 km távolságra eső Mezőkovácsházához kötötte. Orvos, patika, posta, vasútállomás itt állt rendelkezésre, földvásárlása után az adót is itt fizette. Öt-hat kerti munkását is Mezőkovácsházáról toborozta.
1895 telén tüdőgyulladásban hunyt el. A kunágotai temetőben temették el. 1898-ban Bereczki Máté emlékének a Kertészeti Tanintézet kertjében bronzszobrot állítottak. Városunkban emléktábla őrzi a nevét.
Bereczki Mátét a köztudat már korában a legnagyobb magyar gyümölcsész névvel tisztelte meg.
A hazát tevékenységével is szebbíteni, gazdagítani akarta, mint írta: „Ha a természet szeretetére megtanítottátok kedveseiteket, szívükbe ojtottátok ugyanakkor a szabadság és a haza szeretetét, az erénynek, a szépnek és a jónak szeretetét is.”
Művei: A Kertész Gazda c. folyóiratba öt év alatt mintegy 200 cikket írt, az Erdélyi Gazda c. folyóiratba 1870-74 között 30 szakcikket írt. Tagja volt a Belga Van Mons Gyümölcsészeti Társaságnak. A Gyakorlati Mezőgazda c. folyóirat 1875. évi I. számának mellékletében: a „Gyümölcsjegyzék a mezőkovácsházi gyümölcstelepen kipróbált fajokról” címen 300 fajtát írt le. Ezenkívül a Gazdasági Lapok és Entz-féle Gyümölcsészeti Füzetek bő lelőhelye irodalmi tevékenységének. 1867-77. között közel 400 cikket írt hazai és külföldi folyóiratokba. Fő műve a Gyümölcsészeti Vázlatok c. 4 kötetes tudományos igényű pomológiai kalauz, melyben gyakorlati kérdések tisztázása mellett 2125 nyomtatott oldalon 782 gyümölcsfajta részletes, és 293 fajta vázlatos leírását adta meg. A kötetek megjelenésének dátumai: 1877., 1879., 1883., 1887. indítványára alakult meg az Országos Pomológiai Bizottság.

• Engelhardt Katalin (Mezőhegyes, 1971.)

Invalid úszó, paralimpiai bajnok. Európa-bajnok, világbajnok, paralimpiai bajnok invalid úszó, 1998-ban és 1999-ben az „Év Sportolója” cím birtokosa. Az úszósportban elért világraszóló sporteredményeiért 1996-ban a Magyar Köztársaság Érdemrend Kiskeresztjének polgári tagozatával tüntették ki. Elismerései megyei és helyi szinteken: kitüntették Békés megye sportjáért, ezenkívül 2000-ben Mezőkovácsháza Önkormányzata Mezőkovácsháza Városért kitüntetésében részesítette.
Az általános és középiskolát Budapesten végezte el, jelenleg is ott él és sportol.
Sportpályafutása hű tükörképe az invalid sportnak, mely címszavakban: szekrény támogatás, határtalan szorgalom, kitartás és világraszóló siker. Kati több, mint 10 éve versenyez. Kevés sportoló mondhatja el, hogy 3 olimpia résztvevője volt. Csak a legnagyobbak tudnak évtizedeken keresztül a csúcson lenni.
Eredményei:
1992. Barcelona, paralimpia: 50 m pillangóúszásban ezüstérem.
1994. Málta, világbajnokság: vegyesváltóban világcsúcsot úsztak, aranyérmet szerezte, 200 m vegyes úszásban ezüstérem, 100 m mellen bronzérem.
1995. Franciaország, Európa-bajnokság: 200 m vegyesúszás aranyérem.
1996. Atlanta, paralimpia: vegyesváltóban új paralimpiai csúccsal aranyérem, két egyéni bronzérem.
1998. Németország, Európa-bajnokság: 100 m mellen első, 50 m pillangón és 200 m vegyesúszásban bronzérem.
1998. Új-Zéland, világbajnokság: 200 m vegyes-úszásban és 50 m pillangón ezüstérem.
1999-ben a németországi Európa-bajnokságon 100 m-en mellúszásban állhatott a dobogó tetején, 50 m-es pillangó- és 200 m-es vegyesúszásban bronzérmes lett.
2000. Sydney, paralimpia: 50 m-es pillangóúszásban bronzérem, 50 m gyorson 6. hely, 50 m háton 8. hely. A legerősebb számaiban 100 m mellen és 200 m vegyes úszásban a kvalifikációs időt nem teljesítették elegen, ezért ezekben a számokban nem volt verseny.
1996-ban 100 m-es mellúszásban a világranglistán első, 200 m vegyes úszásban és 50 m pillangóúszásban második.

• Kalocsa Róza (Reformátuskovácsháza, 1838.-Debrecen, 1901.)

Ifjúsági író, lapszerkesztő, fordító, pedagógus. Reformátuskovácsházán született, apja tanító volt. Szülőfalujában az apja által vezetett iskolában tanul 11 éves koráig. Tanulmányait Aradon folytatta, majd tanítói oklevelet szerzett.
Pesten négy évig volt nevelő, majd a Pesti Evangélikus Református Felsőbb Leányiskola igazgatónője lett. 1875-től 1893-ig, mint igazgató tanító működött Szatmáron, Újpesten, Somorján és Cegléden. 1893-tól 1901-ig Debrecenben az Evangélikus Református Felsőbb Leányiskola igazgatója. Pedagógiai munkásságának hallatlan nagy érdeme, hogy a nőneveldékbe ő vezette be és honosította meg a magyar nyelv rendszeres tanítását.
A pedagógia mellett írással is foglalkozott. Írásai a Családi Kör, a Hölgyfutár, a Gyermeklapok, a Koszorú, a Kertész gazda, a Szamos, a Szatmár, az Ország Világ, a Protestáns Új Képes Napló, a Debreceni Reggeli Újság című lapokban jelentek meg rendszeresen. Több kötetnyi mesét, színdarabot, nyelvkönyveket, verseket, szépirodalmi elbeszéléseket, regényeket írt, melyek meg is jelentek. Jelentősek a francia fordításai és nyelvkönyvei is. Foglalkozott illemtannal, könyvet is írt róla. Több kötete jelent meg volapük világnyelv (mesterséges nyelv) nyelvtanáról, annak tanulási, tanítási módszereiről. Az iskolában magyar nyelvet, történelmet, németet, francia nyelvet, gazdaságtant, egészségtant tanított és ő volt a női kézimunkák „fővezetője”.
A XIX. .században nem volt könnyű dolga egy magyar írónak, főleg ha még a magyarságát, a magyar nyelv szépségét, hasznosságát is ismerte, azt hirdette, tanította s ráadásul nő volt. Nem csodálkozhatunk hát azon, hogy művei általában írói álneveken jelentek meg: Clió, Kardos Pál, Kovácsházi László, Nagy Lajos, Róza néni, Tanító néni, Szegedi Nagy Sándor, Szegedi Nagy Lajos.
Egyéni életéről keveset tudunk. A Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon (Bp., 1977) tíz sorban emlékezik meg róla: „… mint özv. Márkus Elekné halt meg…”Férjét nem ismerjük, tevékenységét nem is kutattuk. Azt tudjuk, hogy gyermekük nem volt. Kalocsa Róza szegényen 1901. február 16-án halt meg Debrecenben. A magyar irodalom jelentős alakjának, aki nagyszerű pedagógus és írónő volt, példamutató életével, nevelői és irodalmi tevékenységével méltán lehet ifjúságunk példaképe. Emlékét a városban utcanév őrzi.
Jelentősebb művei: Növendékek iránytana. Pest, 1865., Magyar nyelvtan könnyű modorban. Szvorényi József munkája nyomán iskolai használatra, valamint magántanulásra. Pest, 1871., Szerencse föl. Regény. Werner E. után ford. pest, 1874., Syllabaire Frangais. Első oktatás a francia nyelvben. Fokonként haladó tanmód. Bp. 1876., Ploetz Károly. Francia nyelvtan elemei. A szerző „Elmentarbuch”-ja után magyar nyelvre átdolgozta. Bp. 1882., Ezer egy éjszaka. Napkeleti regék gyöngyei gyermekek számára. Bp., Obhlidalféle valapük nyelvtan., Obhlidalféle valapük és szók gyűjteménye…, Scherr Világirodalom története. Képekkel és irodalmi szemelvényekkel átdolgozva. Bp. 1881-85., Tanssaint-Langenscheidt, Levélszerinti oktatás a francia nyelv tanulására. Az eredeti 30. kiadás után átdolgozta. Bp. 1883-85., Az illem könyve. A művelt ízlés és tapintatos modor az élet különböző viszonyaiban. A családi és társadalmi életben követendő illemszabályok kézikönyve. Bp. 1884., Szorgalom jutalma. Mulattató és tanulságos olvasmányok jó gyermekek számára., Tündérkert. Legújabb, legszebb tündérmesék és elbeszélések gyűjteménye. Kis és nagy gyermekek számára. Bp. 1884., A nagymama regéi. Regék, mesék és elbeszélések mindkét nembéli gyermekek számára. Bp. 1884., Igaz történetek és mesék. Az ifjúság számára a legjelesebb kútfők után számos képpel. Bp. 1884., Verses állatképek. Képeskönyv. Bp. 1886., Mondafüzér. 1886., Mnemanika. 1886-87., Válogatott elbeszélések és színdarabok. Pozsony 1887., Lótuszvirág. Indus rege, elbeszélés az ifjúság számára négy képpel. 1889., Családi boldogság. Minden rendű asszonyok és leányok számára. Bp. 1890., A bibliás asszony. Bp. 1895., Angol nyelvtan Plate után Bp.

• Sármezey Endre (Mezőkovácsháza, 1859.-Budapest, 1939.)

Gépészmérnök. Haladó szellemű földbirtokos család gyermekeként született Mezőkovácsházán 1859. április 21-én. Elemi iskoláit Mezőkovácsházán, középiskoláit Békéscsabán és Szegeden végezte. Szülei tanácsára – mivel már gyermekkorában is érdekelték a gépek – a gépészmérnöki pályát választotta. Zürichben a világhírű Gulman professzor tanítványa volt, majd 1882-ben az ő ajánló soraival és gépészmérnöki diplomával tért haza Magyarországra. Az Arad-Csanád egyesült vasutak szolgálatába lépett, s 1883-ban rábízták a Mezőhegyes – Mezőkovácsháza – Kétegyháza vasútvonal megépítését. Osztálymérnökként figyelmét a pályafenntartási kérdések felé fordította. Megoldotta a kavicszsák okozta töltéscsuszamlások, a vontatómozdonyok vízzel való ellátásának kérdését. Kidolgozta egy 760 mm nyomtávú gazdasági vasút tervét. 1894-ben Aradon létrehozta az Alföldi Első Gazdasági Vasút Rt.-t. Még abban az évben a gazdasági vonalon elindult az első szerelvény a Mezőkovácsháza – Kupa közötti 15 km-es szakaszon. Ugyanakkor Mezőkovácsházán 400 m hosszú kitérővágány, őrház, mozdonyszín, hídmérleg, fordítókorong, vízállomáskút, rakodóhíd, szénfészer és személyzeti lakás épült. Fokozatosan épült ki a gazdasági kisvasút vonala Mezőkovácsháza – Gézamegálló (Kaszaper) – Békéscsaba – Tótkomlós – Orosháza – Békés-Vésztő vonalon 142 km hosszan.
A gazdasági kisvasút jelentőségét 1903-ban a Magyar Tudományos Akadémia így értékelte: „…ez a keskenyvágányú vasút remekül oldja meg feladatát… a biztonság megóvása mellett, a lehető legegyszerűbb eszközzel, a legolcsóbban a lokomotívot pótló gőzmotoros kocsik segítségével…”
Sármezey Endre mérnöki, vasútépítési zsenialitása abban is megmutatkozott, hogy felismerte a nehézsúlyú, nehezen mozgó, sok üzemanyagot fogyasztó mozdony-lokomotívok helyett jobban alkalmazhatók a motorkocsik.
Ebben az időben Európában még csak Németországban és Franciaországban próbálkoztak motorkocsik alkalmazásával, ott is főleg gőzmozdonyok vontatta szerelvények között rásegítőként beiktatva. 1902-ben a magyar kormány európai körútra küldte szakembereit, köztük Sármezey Endrét is. 1903-ban még gőzmotoros, 1904-ben már benzin-elektromos kocsikkal kísérletezett. 1905-ben a világ minden tájáról 100 szakember érkezett Magyarországra-Békéscsabára és Aradra – a Sármezey – féle motoros vasúti vontatás tanulmányozására. 1906-ban a milánói világkiállításon is nagy sikert ért el. Életének nagy álmát, hogy szülőfaluját és Aradot a keskenytávú vasúttal összekösse, nem sikert elérnie. Az övé viszont az érdem, hogy világviszonylatban az általa épített motorkocsik az elsők között közlekedtek ezeken a vonalakon.
Sármezey Endre jelentős eredményeket ért el a dieselesítés, a dieselvontatás bevezetésével, a vasbeton-építkezések magyarországi honosításával, s igen jelentős szakirodalmi tevékenysége is. 1939. december 6-án, 80 éves korában halt meg.
Emlékét Mezőkovácsháza – felső vasútállomás falán levő emléktábla őrzi, amelyet 1981-ben a MÁV Szegedi Igazgatósága és a HNF Nagyközségi Bizottsága helyezett el. Az avatásról a Magyar Hírlap, a Népszava és a Magyar Nemzet 1981. december 6-i számai is megemlékeztek. Emlékét Mezőkovácsházán utcanév is őrzi.
Jelentősebb művei: Motorüzem a vasutakon. 1909., Motorkocsik alkalmazása vasúti üzemben. 1904., Motorkocsik vagy kislokomotívok., A szolnoki töltéscsuszamlások., Kisvasutak a többtermelés szolgálatában., Diesel-motorok alkalmazása vasúti üzemekben., Vicinális vasutaink fejlesztése., Agrárreform és kisvasutak., Egynéhány szó a Nagyszentmiklós – Makó – Hódmezővásárhely vasút szervezetéhez.

A HELYTÖRTÉNETÍRÁS KIEMELKEDŐ ALAKJAI

• Balogh György (Mezőkovácsháza, 1934.-Végegyháza, 1994.)

Helytörténész, könyvtáros, címzetes könyvtárigazgató. Könyvtáros volt, aki munkáját nem foglalkozásnak, hanem élethivatásnak tekintette. Híres volt irodalom- és versszeretetéről. Számtalan közép- és főiskolás, egyetemi hallgató kérte segítségét dolgozatai megírásához. Soha senki kérését nem utasította vissza, készséges volt mindenkihez.
Életművében rengeteg írás, kiadvány, könyv és pályázat szerepel. Ezeknek egy része módszertani jellegű, mely a vezetése alatt álló intézményben készült, más része helytörténeti témájú, tényfeltáró, ismeretterjesztő. Ezek alapos kutatómunka után jöttek létre.
Példaképének Móra Ferencet tekintette.
1934. április 20-án született Mezőkovácsházán. Szülei szegényparasztok voltak. Édesapja egy hold földön gazdálkodott, s emellett pályamunkásként dolgozott.
Az általános iskola elvégzése után az állam által biztosított ösztöndíj segítségével középiskolába került. Csongrádon a Batsányi János Gimnáziumba iratkozott be és itt érettségizett le. Szülei anyagi helyzete miatt tovább tanulni nem tudott. A középiskola elvégzése után a mezőkovácsházi könyvtárban kezdett el dolgozni. 1959-ben középfokú könyvtárosi oklevelet szerzett az OSZK Könyvtártudományi és Módszertani Központ vizsgabizottsága előtt.
1970-ben kinevezik a mezőkovácsházi járás könyvtárigazgatójának. 1964-1975-ig a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat járási titkárává választották. Ezen kívül a Hazafias Népfront járási elnökhelyetteseként is tevékenykedett.
Létrehozta és működtette a honismereti-helytörténeti bázisközpontot, majd 1981-ben ugyanezen a néven megalapította a Helytörténeti – Honismereti Szakkört, melyet élete végéig szívügyének tekintett. Az ő nevéhez fűződik könyvtárunk helytörténeti gyűjteményének kialakítása. Személyes érdeklődése nagyban hozzájárult az anyag létrejöttéhez. A kutatómunkát kiterjesztették az egész járás területére, igen eredményesen.
Irodalomszeretetét jól tükrözi „Szűkebb hazánkról” című antológiája. Honismereti-helytörténeti írásait rendszeresen publikálta a helyi és megyei lapokban. Mezőkovácsháza sporttörténetét négy részben jelentette meg a Békés Megyei Népújságban. Alapító tagja volt a Mezőkovácsházi Figyelő című helyi lapnak. Az MKE Békés Megyei Szervezetének elnöke volt. Több esetben kitüntetéssel jutalmazták munkáját. 1971-ben a Szocialista Kultúráért, 1979-ben Mezőkovácsházi Nagyközségért, 1986-ban Ifjúságért Érdemérmet, szintén ebben az évben településfejlesztő Társadalmi Munkáért, Kiváló Társadalmi Munkáért kitüntetésekkel ismerték el tevékenységét. Balogh György 1994. április 26-án hirtelen helyunt el. Halála után a városi önkormányzat Mezőkovácsháza Városért kitüntetést adományozott Balogh Györgynek, melyet lánya vett át. Könyvünk megírásakor munkái voltak segítségünkre.

Főbb művei: 1. Emlékművek Mezőkovácsházán, Mezőkovácsháza, 1981., 38 p. gépirat. 2. Hajrá MTE Mezőkovácsháza sporttörténete I., Mezőkovácsháza, 1981. 59 p. gépirat. 3. Hajrá MTE: Mezőkovácsháza, 1977., 6. p. gépirat. 5. Kovácsháza szülötte Kalocsa Róza, Mezőkovácsháza, 1981., 20 p., gépirat. 6 Kovácsházi paprika, Mezőkovácsháza, 1981., 20 p. gépirat. 7. Kovácsháza szülötte Sármezey Endre, Mezőkovácsháza, 1981. 29 p. gépirat. 8. Kovácsházi mozaikok, összeállította Balogh György, Mezőkovácsháza, a Mezőkovácsházi Művelődési Központ Honismereti Helytörténeti szakkörének kiadványa, 1992. 45 p. 9. Mezőkovácsházi Járás helytörténeti-honismereti forrásai, Mezőkovácsháza, Mezőkovácsháza Járási Tanácsának Végrehajtó Bizottsága, 1969. 106 p. 10. Szűkebb hazánkról: Mezőkovácsháza és környéke a szépirodalomban, Mezőkovácsháza, 1992. 86 p.

• Görög János

1941-ben Mezőkovácsházán volt iskolaigazgató-tanító. Ebben az évben írta és adta ki „Mezőkovácsháza nagyközség telepítésének és 100 éves fennállásának vázlatos ismertetése” c. könyvét. A könyv érdekessége, hogy Mezőkovácsházán, Fein Salamon nyomdájában nyomtatták ki.

• Oltvai Ferenc (Mezőkovácsháza, 1910.-Szeged, 1999.)

Levéltáros, történész. Középiskoláit Makón, az egyetemet Budapesten végezte s ott szerzett tanári oklevelet. Az Országos Levéltárban helyezkedett el, ott dolgozott 1939-ig. 1939-től 1944-ig. Gömör és Hont megye főlevéltárosa Rimaszombaton. Kétévi hadifogság után 1947-től a Szegedi Állami Levéltár, 1968-től a Csongrád megyei I. sz. levéltár igazgatója. 1951-52-ben a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán az oklevélolvasást tanította és a magyar-orosz szakos hallgatóknak történelmet adott elő. 1974-ben nyugdíjba vonult.
Levéltárosi munkája mellett igen gazdag szakirodalmi és helytörténeti tevékenységet folytatott. Szerette Kelet-Csanád vonzó erejét. Kutatási területe Szeged, Makó és az egykori Csanád és a jelenlegi Csongrád megye múltja. Mindig szeretettel emlékezett meg Mezőkovácsházáról, szülőfalujáról is.
Jelentősebb művei: Munkásegység Mezőkovácsházán. Makói Népújság, Mezőkovácsháza község telepítése és fejlődése 1814-1849-ig. 1964., Kiállítás Mezőkovácsháza község dokumentumaiból. Levéltári szemle, A mezőkovácsházi járás helytörténeti-honismereti forrásai 1969., A battonyai járás mezőgazdaságának helyzete 1945-ben. Békési Élet.

• Szeder Pál (Budapest, 1903.-Mezőkovácsháza, 1969.)

Agrármérnök, mezőgazdász, a közgazdaságtudományok doktora. A budapesti Főreálgimnázium elvégzése után a Közgazdasági Egyetemre iratkozott be s ott szerzett oklevelet. 1928-ban doktorált mezőgazdasági-állattenyésztési témából. Kezdő gazdasági intézőként a kunágotai Ráth gazdaságban helyezkedett el, majd a megalakuló Tisztántúli Ciroktermelő Egyesület titkára lesz Mezőkovácsházán. Kétévi eredményes működés után a földművelésügyi miniszter más munkakörbe helyezte. Gazdasági felügyelő lett Makkón, majd Szekszárdon – s a háború után – Baján, majd ismét Makón. 1950-ben a Somogy megyei Balaton Nagybereki Állami Gazdaság üzemgazdásza lett. Mintegy másfél évtizedes munkásság után visszatér Mezőkovácsházára, ahol véglegesen letelepedett nyugdíjas éveiben. Pihenni azonban nem pihent, hanem a kunágotai Bercsényi Tsz gazdaságát segítette tapasztalatával, szaktudásával – 1969-ben bekövetkezett haláláig.
Mezőgazdasági üzemszervezési tevékenysége mellett jelentős tevékenységet fejtett ki az ismeretterjesztés terültén is. A háború előtt a rádióban tartott gazdasági előadásokat, majd az 1960-as évektől a TIT keretein belül végzett felvilágosító munkát szakmai és helytörténeti vonatkozásban egyaránt. Több szakcikke jelent meg a gazdasági lapokban, valamint helytörténeti jellegű írása a Békés megyei Népújságban.
Jelentősebb művei: A tehenek igázásának üzemi és tenyésztési jelentősége a kisgazdaságokban. Bp., 1942., Mely tényezők mennyiben befolyásolják a szarvasmarha vemhességi idejét. Bp., 1928., Kunágota község agrárpolitikája. Homok. 1933., A mezőkovácsházi seprőcirok története 1856-1964. Mezőkovácsháza, 1964.

NÉPRAJZI GYŰJTŐK

• Balás Gyula

Tanító, néprajzi gyűjtő. Életéről jóformán semmit sem tudunk összegyűjtött meséin és gyermekjátékain kívül. Szinnyei nem említi a magyar írók között, a Kisfaludy Társaság jegyzőkönyveiben és levelezéseiben sem akadtunk nyomára.
Mindössze azt tudjuk róla, amit kötetére felírt: „Mesegyűjtemény M.Kovácsháza 1878: jún-aug.” Feltehetően tanító volt s a meséket, gyermekjátékokat, mondókákat saját tanítványaitól gyűjthette, ezt igazolja aprólékossága is. A Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárának tudományos munkatársa, Gergely Pál 1951 óta az épület pincehelyiségében nagy fáradtsággal kutatta fel és rendezte a világháborús és egyéb sérülést szenvedett, ládákba préselt, értékes kéziratokat. Ilyen módon került elő Balás Gyula 119 fóliából álló mezőkovácsházi gyűjtése is.
Műve: Mesegyűjtemény M.Kovácsháza 1878. jún-aug., Balás Gyula meséi.

• Kálmány (Kálmán) Lajos (Szeged)

Népköltési gyűjtő. Mezőkovácsházán 1887-ben néhány hónapig élt és lelkészkedett. Mindeközben nagy szorgalommal és szenvedéllyel gyűjtötte össze a község és környéke népdal, népmese, és népi hitvilága anyagát, s azokat folyóiratokban és a Koszorúk az Alföld vad virágaiból c. művében (Arad, 1877-78.) jelentette meg.

Költők, írók, emlékiratírók, publicisták

Mezőkovácsházi Arcképcsarnok címmel jelentetett meg összeállítást a Mezőkovácsháziak Baráti Köre az 1. sz. kiadványban, ahol az alábbi Mezőkovácsházán született, vagy más településről idekerült személyek alkotó tevékenységét ismertetik.

Többek között:

• Baldavári (Balda) János nyugalmazott rendőr, emlékiratíró,
• Boros Béla grafikus, karikaturista,
• Földes János ügyvéd, író,
• Hajdú Lajos lapszerkesztő,
• Hetényi György költő,
• Kőszeghi Márton tanító, publicista,
• Nagy Ilona tanító, írónő,
• Nagy Károly református lelkész, író, költő,
• Ifj. Nagy Károly református lelkész, író, lapszerkesztő,
• Rubinstein Dávid főrabbi, publicista,
• Simai Ede postamester, agárszakíró,
• Szűcs Andor pedagógus, író,
• Végh József tanár, pedagógiai szakíró,
• Zelei Miklós tanár, költő,
• Zsigmond Ede tanár, költő