• II. József császár 1787-ben megszállt – Nagy Katalin cárnőhöz utaztában – Mezőhegyesen az Ómezőhegyesi részen lévő egyik tiszti lakban, melynek homlokzatán márványtábla hirdette 1945-ig a jeles eseményt, ez a tábla azonban elveszett.

• Kossuth Lajos 1849. augusztus 1-jén és 2-án Mezőhegyesen tartózkodott. Ezt emléktábla hirdeti a Mezőhegyesi Ménesbirtok Rt. központi épületének falán (Kozma F. u. 30.). Kossuth három levelet írt innen és több levelében is említi a település stratégiai fontosságát.

• I. Ferenc József császár kétszer járt Mezőhegyesen. Második látogatásán (1872.) megtekintette a 20. majori ménest. Ezt dombormű örökítette meg, mely a Fedett lovarda falán látható (Kozma F. u. 30.).

• A Kozma Ferenc utca 14. sz. alatt található a volt jószágigazgatói villa (ma orvosi rendelő), melyben Ferenc Ferdinánd trónörökös az 1912. évi ún. “Kaiser-manőver”, a nyári nagy hadgyakorlat idején megszállt. E gyakorlat idején nagy meleg volt, több magyar katona meghalt. Ezt a parlamentben az ellenzék is felvetette, a lapok is írtak róla, ez ihlette Ady Endre költőt A mezőhegyesi háború c. versének megírására. (A magunk szerelme c. kötet – Szentlélek karavánja, 1913.)

A régi ménesbirtokot 70 km hosszan, 1945-ig árok, drótkerítés és azt szegélyező erdősáv, ahogy a helybéliek nevezték, „gránic” vette körül. A birtokot kapukon keresztül lehetett megközelíteni, engedéllyel.

• József Attila költő a makói diákévei alatt (1922-23) több alkalommal járt Mezőhegyesen, ahol fiatalabb diákokat tanított. A református lelkészlakban és a 47. majori írnoki lakásban lakott. Itt írta Tavaszi ének c. versét. (A szépség koldusa c. kötet, 1922.)

• Mezőhegyes – elsőként hazánk nagyközségei közül, 1984-ben Hild János-emlékérmet kapott a Magyar Urbanisztikai Társaságtól, Hild János alkotásainak megőrzéséért, helyreállításáért, a település harmonikus fejlesztéséért.

• Mezőhegyesen alagútrendszer létezik, s bár jelenleg nem élvez védettséget, szerves része Ómezőhegyes és a ménesosztály építészetének. Az alagútrendszer Mezőhegyes kiváltságos helyzetének újabb eleme, s további kutatásoknak kell eldönteniük, hogy valójában miért is építették. Az alagutak az erózió hatására, vagy földmunkák során sok helyütt beomlottak. Esetenként szándékosan temették be (mint például a kórház, a mai múzeum közelében, nehogy beleessenek a gyerekek). A központi épületekben módszeresen elfalazták a lejáratokat. Az alagút módszeres kutatása előtt számos kérdésben még nem lehet állást foglalni, mégis számos tényező szól az ellen, hogy az alagutak még a ménes alapítása előtt épültek volna. Sok érdekességet, az alagutakra vonatkozó információt találhatunk az elbeszélésekben, visszaemlékezésekben, melyeket Dr. Vitay János rögzített és gyűjtött egybe az évek során. Közre adják azt az általa készített térképet is, mely az alagutak bejárható, illetve feltételezett vonalát jelöli. Ezek a Helytörténeti Gyűjteményben tekinthetők meg (Szent György tér 1.) /Tarkó Gábor, történész nyomán/

• A régi ménesbirtokot 70 km hosszan, 1945-ig árok, drótkerítés és azt szegélyező erdősáv, ahogy a helybéliek nevezték, „gránic” vette körül. A birtokot kapukon keresztül lehetett megközelíteni, engedéllyel.

Érdekességekről részletesebben itt olvashat.